Nincs „taoista kereszténység”, ahogyan nincs sztoikus kereszténység, vagy hegeliánus avagy marxista, netán liberalista kereszténység. Az ilyet állítók hozzászólása azért nem bélyegezhető meg egyéni, vagy netán „ismeretek nélkül” megszólaló véleményként a kérdésben, mert a kereszténység mibenléte meghatározásának „legszakavatottabb” és legautentikusabb forrása szerint, vagyis a Tanítóhivatal véleménye szerint a „tisztánlátáshoz” vezet, ha valaki a hitletétemény „leghivatalosabb” magyarázóinak és védőinek véleményére hivatkozik.
Ehhez még szeretném felhívni a figyelmet a Dominus Jesus kezdetű, valamint a „Jézus Krisztus, az élő víz hordozója” című római dokumentumokra, mert ezek is világossá teszik, hogy észre kell vennünk a szinkretizmus és a (teológiai) pluralizmus divatjának meglétét napjaink kereszténységében. Abban segítenek [ezek a dokumentumok], hogy mind a hétköznapi keresztény hit, mind a teológia elhatárolódjék ezektől.
Ma már nincs „zsidókereszténység” sem. Volt az első kb. 3 században. Vannak kezdettől megtért zsidó emberek, mint ahogy megtért kínaiak is, akik lehettek egykor taoisták. Nem kerülhető meg valóban, hogy a keresztény hit a zsidó hitre épült. Csakhogy a zsidó hit, azaz az Ószövetség, szemben a taoizmussal, a konkrét üdvtörténet és kinyilatkoztatás első felvonása. S ha ma egy bizonyos közösség sajátos liturgiájának formai elemei között megjelenik is egy menóra, vagy egyéb ószövetségi szimbólum, ez nem jelent az ószövetségi hithez való visszatérést, sem pedig „zsidókereszténységet”.
Kedves Testvérek!
Múltkoriban egy vita indult J. K. Rowling: HARRY POTTER ÉS A BÖLCSEK KÖVE című sikerkönyvének értékeivel kapcsolatban. Elolvastam a könyvet, s most szeretném összefoglalni véleményemet, azok számára is, akiket ez még érdekel.
Rowling angol írónő könyve valóban olvasmányos, izgalmas, tud bánni a feszültségkeltés, a figyelem-irányítás eszközeivel, és a szereplők közül két figuránál (Hagrid az óriás, és Hermione a lánytanuló) még sikeres, emberi jellemábrázolást is elkönyvelhetünk. A sodró események leírása közben azonban a főhős, Harry Potter jelleme kicsit sablonos maradt.
Mi ennek a mesének a fő célja? Úgy tűnik, első látásra, hogy a könyv egy mese kereteinek felhasználásával az emberi értékeket szeretné kerestetni az olvasóval, és bizonyos emberi erényekre is szeretne nevelő szándékkal rávezetni, elsősorban azt akarja megmutatni a gyerekeknek, hogy bátornak kell lenni, és ez a legtöbb. Nézzük kissé részletesebben a könyv tartalmát ahhoz, hogy lássuk, valóban csak ezt akarja ez az írónő?
Foglaljuk össze, hogy milyen etikai rend és milyen világkép van jelen a történetben.
Nem csak a bűn okozta, nemzedékről nemzedékre terjedő átokról beszélhetünk, beszélni kell a verbális átokról, arról, hogy az emberi beszédben kettős lehetőség, befolyás lehetősége rejlik: lehet szóval áldani és átkozni. Az emberi szó átadhat a másik embernek érzelmeket, átadhat, rákényszeríthet akaratot, befolyást fejt ki a fölött, akihez szólnak.
Biztosan mindenki hallott már ilyesmit: "...Áldom azt a tanáromat, aki rávezetett a matematika szeretetére..." "...Áldom a nagyanyámat, aki olyszigorúan vette a házi munkára való nevelésemet... így nem kell most felnőtt fejjel megtanulnom sütni..." "...Áldom azt a napot..." stb.
Amikor ezek a nyelvi formulák rögzültek, úgy látszik a magyar ember is érzékelte, hogy amikor jót mondok, akkor áldok, amikor rosszallok, rosszat mondok, akkor átkozok. A jó eseményből áldás jött az életemre, a rossz eseményből rossz jött. Az előzőért áldást, hálát mondhatok, a rosszért rosszallást mondok. A Mennyei Atya olyan rendet teremtett az emberben, hogy hatást bízott a szavainkra, az indulatainkra, érzékenységet adott az emberi pszichének, hogy felfogja Isten közeledését, és az emberi jóságot, de felfogja a rosszakarat támadásait is. Ez a különös érzékenység Isten teremtése. Része annak a programnak, amit látnunk kell, amely nem más, mint hogy a Teremtő nagyon tiszteli az általa adott emberi szabadságot, és hogy használni akarja teremtményeit.
(Elhangzott Máriagyűdön, a "Betánia" Rehabilitációs Otthonban tartott lelkészi-orvosi előadássorozat keretében, 2000. októberében)
Napjainkban az okkult gyógyászat új virágkorát éli, és eme gyógyító törekvése összekapcsolódik egy új vallási-világnézeti mozgalommal, mely gyakran mint több vallási elemből összegyúrt kozmikus vallás jelentkezik, illetve gyakran New Age mozgalomnak nevezi magát. Ez az okkult divat legújabb szakaszába érkezve előszeretettel kezd használni bizonyos keresztény fogalmakat, mint pl. a szeretet. Ezt részben kezdettől meglévő összekeverési hajlandósága folytán teszi, részben üzleti szelleme szerint, hogy spirituális portékája a keresztényeknek is eladható legyen. Ezért szükségesnek látszik, hogy megvizsgáljuk, mit is jelent az a szeretet-fogalom, melyet az ezoterikus világmozgalom használ.
Az okkultizmus (ma úgy mondják hívei, hogy "ezoterika") világnézeti tartalmait több vallási-filozófiai területről gyűjtötte (Egyiptomi vallás, hellén bölcselet, káldeus mágia, keleti vallások). Az okkultizmus legtöbb régi és mai irányzata monista világképű, vagyis a "minden-egy" elve szerint gondolkodik és cselekszik. Fontos, hogy "cselekszik", mert a mágia tevékenyen akarja uralni és befolyásolni a világ anyagi és szellemi részleteit. Ezt azon az alapon véli, hogy teheti, hogy szerinte minden, ami csak van, egy nagy egység részeként összefügg, illetve egynemű, amiért akár egy helyből szellemi gyakorlatokkal (imagináció, telepátia, mantra) bármely két dolog, személy, stb. között kapcsolatot és ráhatást létesíthetek, s ami itt történik, az amott működni fog... Ez minden mágia alapja. Az indiai eredetű tantra-jóga a szexualitáson keresztül tanítja az önmegvalósítást, a felszabadulást. Így beszél a Tantra-jóga tanítója: "A tantra szerint nincs válaszfal, az csak látszat. Minden Egy. Mi értelme ezzel a látszattal foglalkozni?...A különbségeket csak a te elméd gyártotta, felejtsd el! Fogadd el önmagad, és mindent, ami létezik!"
Az előadás a III. Katolikus Karizmatikus Kongresszuson hangzott el 1994. szeptember 17-én, a Margitszigeten
Egész keresztény életünknek ez a mottója:"Hirdessétek az evangéliumot! " (Mk 16,15).
Az Úr Jézus - hogy ez sikerüljön nekünk- elküldte Szentlelkét, az örömhír lelkét. Amikor pedig a Szentlélek által Jézus népe el kezdte hirdetni az örömhírt, elkezdett cselekedni a missziós parancs szerint: akkor a Lélek által kapott más bíztatást is; többek között azt:
"Vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra" (1Jn 4,1).
Az 1Tessz 5,21 szerint pedig:
"Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg, mindenféle rossztól óvakodjatok! "
Jézus maga hív meg az éberségre, az óvatosságra, az igazság tisztaságának figyelésére, mert tudta, s el is mondta, hogy főleg a végső időkben, álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.
"Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek" (Mk 13,22-23)
Jézus tudta, hogy Isten országának ellensége, az ördög megpróbálkozik másolatokkal, a zavarkeltés érdekében. Ő ugyanis a plagizátor, a nagy utánzó, ő az Isten majma. Őróla tudja a II. század egyik apologétája, Firmicus Maternus - aki egyébként sokat foglalkozott megtéréséig asztrológiával, pogány okkult dolgokkal -, hogy "Az Istentől rendelt törvényt a sátán rontotta meg gonosz utánzásával. "