Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A nevem Piroska, csíkszeredai lakos vagyok. Házasságban élek, két ifjú gyermekem van. Vallásos családban nevelkedtem, de férjhez menetelem után nem gyakoroltam a vallásomat. Majd néha napján eljártam a templomba. Átestem anyagi, valamint lelki kríziseken... És szenvedély – betegségben (nikotinfüggés) kerestem a vigaszt. A magam által felállított hullámvasúton éltem az életet, hol fent, hol lent... közel három éven keresztül....
A tavalyi év elején kórházba kerültem, ahol a kórház – lelkész kiszolgáltatta kérésemre a betegek szentségét és ekkor végre be tudtam fogadni az Úr Jézus Krisztust a szívembe. Hamarosan felépültem, s "természetesen" visszasiettem a mókuskerékbe; minden vasárnap eljártam a szentmisére és szentáldozáshoz járultam. Aztán egy fél év elteltével ismét kórházba kerültem és felállítottak egy olyan diagnózist, ami kezelhető, de visszafordíthatatlan betegségről szólt. Azt hiszem, életemben először sikerült elmondanom a Miatyánkat tiszta szívemből, amikor az Úr Jézus Krisztus újra elárasztott a hit kegyelmével!
Dicsőség az Úrnak, mert a vallásosságról sikerült a hit útjára térnem!
Rengeteg kegyelemben részesültem, amit be kell vallanom – bár nem vagyok erre büszke – de kishitűséggel, kételyekkel fogadtam. Elkezdtem minden nap imádkozni. Nagy buzgalommal hallgattam – főleg hétvégén a Mária Rádiót, a legtöbbször reggelig. Miközben a kreativitásomat gyakoroltam (karácsonyi koszorúk, virágelrendezések készítése), minden vasárnap szentmisén vettem részt, szentáldozáshoz járultam. Az Úr Jézus után sóvárogtam és kértem a segítségét, hogy segíthessek. Végeztem kis kilencedeket: Kaszap Istvánnal, valamint Salkaházi Sára közbenjárását kérve.
Nagyszombaton este szentmisére igyekezvén sikerült megakadályozni egy késes verekedést… Egy távoli rokon bácsit súlyos betegségében hónapok óta kórházi kezelésre vittem rendszeresen, aki aztán a szorgalmazásomra meggyónt a ferenceseknél és szentáldozáshoz járult. Bár az orvos nem értette a dolgot: a bácsi jól van…
Nagy keresésben voltam. Akkor rátaláltam egy imacsoportra, akikkel minden hónap l2-en éjszaka a Szűzanya közbenjárását kérjük, engesztelésképp (pap vezetésével), szentmisén veszünk részt és elimádkozzuk a 4-5 rózsafüzért.
Időközben végeztem a kilenc keddi ájtatosságot Páduai Szent Antal közbenjárását kérve a jó Istennél.
Aztán a Húsvét utáni első szombaton egy lelkigyakorlatra "cipelt" el egy igaz barátom, akinek a biztatására áldást kért rám egy "karizmatikus házaspár"... Az Úr meghallgatott és cselekedett, mivel az Irgalmasság vasárnapja óta NEM dohányzom.
Júliusban ez a barátom háromnapos lelkigyakorlatra hívott, amit Gál Péter atya tartott. Nagyon készültem, de a kitűzött dátum előtti napon rám tört a derékfájás. Az orvos izomlazítót, gyulladáscsökkentőt, fájdalomcsillapítót és kötelező ágynyugalmat javasolt... A gyógyszereket megvásároltam részt vettem a háromnapos lelkigyakorlaton. Az atya áldást adott rám és a hazatértünk estején egyszer csak az volt a feltűnő, hogy eltelt egy jó néhány óra, és nem volt szükségem a fájdalomcsillapítóra...
A lelkigyakorlat után Gál Péter atya vezetésével megalakult egy imacsoport, ahova szintén az igaz barátom kísért el és ott imádkozunk hétről hétre. Tavaly ősz óta nem volt szükségem kórházi kezelésre, és a betegségem tünetmentes!
Túl vagyok a negyedik lelkigyakorlaton. Hetente péntek esténként hálát adok a jó Istennek az eltelt hét minden pillanatáért szentmise keretében, szentáldozáshoz járulok és minden hónap első szombatján részt veszek az ünnepélyes Mária-köszöntőn.
Most már hiszem és tudom, hogy az Úr Jézus Krisztus mindig itt van velem!