Szent Cyprianus Karthágó püspöke volt 248 – tól 258 – ban elszenvedett vértanúhaláláig. 252 – től a Decius-féle nagy keresztényüldözés után birodalomszerte pusztított a pestis-járvány. Cyprianus püspök megszervezte városában a betegellátást, amivel még pogány ellenségeinek is kivívta a tiszteletét. A járvány krízise alatt írta körlevelét a Halandóságról (De mortalitate). Ebből lássunk néhány részletet.
„Aki Isten oldalán harcol, szeretett testvéreim, és a mennyei táborba állva már az isteni dolgokban remél, annak tudnia kell, hogy a világ viharai és örvényei nem rendíthetnek meg bennünket, nem kelthetnek zavart bennünk, mert ezeknek bekövetkezését az Úr előrelátó szava meghirdette, intése felkészített rá; az Úr tanította, előkészítette és megerősítette Egyháza népét minden jövendő viszontagság elviselésére: háborúkra, éhínségre, földrengésekre, a mindenütt támadó járványokra.”
A koronavírusra adott reakciónk istentelen világi társadalmunk válságát tükrözi.
A probléma nem is annyira a vírus – még ha potenciálisan halálos kimenetelű is. Ez a járvány egy biológiai tény, hasonlóan a többi járványhoz, amelyek az idők során az emberiséget sújtották.
Bár a vírus politikától független, mégis politikai következményekkel járhat. A koronavírusnál sokkal ingadozóbb az attól való félelem. A koronafóbia [koronavírustól való félelem. A ford.] végigzörgeti a világot. Ilyen értelemben a koronavírusra adott reakció nagyon is politikai és világi természetű. Egy olyan társadalmat tükröz, amely hátat fordított Istennek. A válsággal úgy nézünk szembe, hogy csak önmagunkban és az eszközeinkben bízunk.
Bővebben: A koronavírus hívás az Istenhez való visszatéréshez