2018 Nagyböjtjére
A hívő keresztény életet harcnak is lehet nevezni. Nem azért, mintha a jézusi tanítvány nem törekedne Mestere alapvető erényeire, a szelídségre és az alázatra. A tanítvány nem evilági értelemben harcol. Szent Pál a hit „jó harcáról” írt (2 Tim 4, 7). Az Efezusi levél meghív a szellemi harcra: „Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen…” (Ef 6, 13) Ezután a levél sorolja is az „Isten fegyverzetét”, a megtérés, az igazság, békesség, a hit erényeit, az Isten szavának hatalmát, amely a „Szentlélek kardja”. Ezek között nem szerepel a böjt fegyvere, pedig igazi harci eszköz. Ennek a szellemi harcnak a módszerei mind Jézus Krisztustól valók, aki előttünk járt mindenben. Ezért Jézus tanítványait a rendalapító Loyolai Szent Ignác is elnevezi: „militans Christi”, azaz Krisztus katonája.
„Kész- e a bevásárlás?... kész-e a takarítás?... kész-e mákoskalács?... üdvözletek feladva?... szóltál-e nekik, hogy mikor megyünk?... szóltál-e nekik, hogy nem megyünk?”
Jogos kérdés: - Csakugyan, vajon készen van-e minden? Mikor jöhet a Jézuska?
A kicsi názáreti Mária annak idején karácsony–kész volt. Azt mondta az angyalnak: „Legyen nekem a te igéd szerint…!” Mert nagyon akarta szeretni az Istent. És jöhetett a Jézuska…
(Sokan, szépen, ügyesen megírták már a várakozás titkának novelláit, színdarabjait, filmjeit. De ha lenne időm, én is megírnám ezt a filmet, valami ilyesmit, nem másról, mint a nagy VÁRAKOZÁSRÓL…)
Az egyik film története abból áll, hogy az asszony minden nap kimegy az állomásra, és várja a vonatot. A vonatot, amely a férjét hozza haza a hadifogságból. Jön a vonat és megáll. Az utasok leszállnak. Mind leszáll és elmegy erre vagy arra. Úgy látszik, ma nem jött haza a férje. Az asszony megvárja, amíg mindenki elmegy, és a vagonokat bezárják, és a szerelvény tolat a mellékvágányra. Az asszony hazamegy. Másnap újra kimegy az állomásra és megvárja a vonatot. Az utasok leszállnak és elmennek. A szerelvényt elvontatják. Nem jött haza. És az asszony minden nap megteszi ezt. Mert nincs telefon, nincs posta, nincs semmilyen hír. A film sokáig mutatná be ugyanezt. Lassan észrevennénk, hogy a férjét váró asszony egészen megőszült, majd egészen meghajlott a háta. Végül bottal jön ki az anyóka a vonathoz, amely még mindig nem hozza haza a férjét. A premier-plán közel hozza az anyóka arcát. Az arc ráncos már ugyan és egészen beesett, de látjuk a szemét. A szeme elevenen és boldogan ragyog és csillog valamitől…
Ezoterikus mozgalmak keresztény szemmel – Mi a közös a platonizmusban, az antropozófiában és a mágiában?
A készen kapható vagy tetszés szerint elkészíthető valláskoktélok korában az ember kacskaringós utakon keresi a szenvedéstől és a haláltól való szabadulást. Gál Péter római katolikus teológus, az okkultizmus kutatója szerint a New Age mozgalom legnagyobb szemfényvesztése, hogy a kereszténységgel rokonítja magát – ugyanis kibékíthetetlen az ellentét a kétféle gondolkodás között.
Ezekben a zavaros időkben, mikor a vallási alapelv kiűzetett a legtöbb templomból, és a jámbor emberek szívében rejtőzve új kinyilatkoztatás után vágyakozik, vagy pedig hazátlanul bolyong, mint testetlen lélek, amely földi hazáját keresi – kísérletképpen és átmenetileg a babona és a fanatizmus különféle, meglepő formáit ölti magára… Ekképpen egyik szekta a másik után, egyik egyház a másik után jön létre, és oszlik újabb csoportokra.” A romantika korában, mikor mitikus-pogány hagyományok elevenedtek meg, és a spiritizmus divattá vált Angliában, írta a fenti sorokat Thomas Carlyle.
A New Age keresztény szemmel című könyv szerzőjeként ismert Gál Péter, aki a Pécsi Hittudományi Főiskolán patrisztikát tanít. A különböző vallási és szellemi áramlatokról és mozgalmakról írott munkája először tíz esztendeje látott napvilágot. Öt kiadás után könyve egyes fejezetei népszerű, rövidebb formában is megjelennek a közeljövőben. Idehaza az úgynevezett "ezoterika" divatjával alig foglalkoznak, noha számos megbetegedés írható ennek számlájára, s e betegek akut állapot esetén, jobb esetben pszichiátriai kezelést kapnak. Nyugaton többfelé világos a különféle, tehát egyházi fórumokon is, hogy számolni kell az "okkult elmebajjal".
Ma mennyire időszerű ez a téma? kérdezem a könyv szerzőjétől. Az elmúlt tíz év alatt nem vesztett érvényességéből, netán még inkább előtérbe került?
Úgy tűnik, a jól reklámozott, jól fizetett, nagyon "kelendő" New Age-hez tartozó mozgalmaknak is időre van szükségük, hogy a társadalom minden rétegébe behatoljanak. Ezek a dolgok a hetvenes évek végétől jelen vannak, de nagy lendülettel az utóbbi tíz év alatt terjedtek el igazán, úgy, hogy most már elég későn az egyházban is többekben tudatosul, hogy erről beszélni kellene. Ma már tömegeknek a világnézetében és hétköznapjaiban vannak jelen az elemei ennek a keverék-vallási divatnak, amely részben keleti hiedelmeket és módszereket, részben gnosztikus, illetve mágikus tartalmakat és gyakorlatokat vegyít össze, és színezi ezt bármelyik vallás fogalmaival, a keresztények kedvéért például Jézus nevével, a "szeretet" szlogenjével.
A jelenlegi szöveg némely részlete ellentmond az Egyház tanításának, amely gonosztól való szabadító imákról szól, mivel itt bármely pap direkt módon parancsol feltételezett gonosz hatalmaknak. Magam is, amikor csak szükséges, imádkoztatok szenvedőket az ősökkel kapcsolatban. Ennek az a lényege, hogy megbocsátunk az ősök bűneiért, s kérjük Istent, hogy ő is bocsásson meg nekik és üdvözítse őket.
A bűn képez rossz örökséget, elsősorban a család régi felmenőinek saját bűnei. Éppen ezért ugyanilyen jelentősége van minden egyes gyászmisének is, mert azokban is az elhunytak bűneinek bocsánatáért és mennybejutásáért könyörgünk. A jelenlegi szövegben pont ez a mozzanat hiányzik, pedig csak ezután jöhet a családomat elátkozóknak a megbocsátás, vagy a családtagjaim mások elleni átkainak megbocsátása. Az ún. átkok ugyanis éppen akkor hatnak, ha pl. az egész család nem kegyelemben él; ha valaki a megszentelő kegyelem állapotában van, akkor nem hat rá semmi átok.