Családi tragédiák, illetve súlyos pszichés betegség lett az eredménye annak, hogy sok-sok évvel ezelőtt bedőltünk a hamis istenek ígéretének a férjemmel együtt: „Azt tanítjuk meg nektek ezen a szabadegyetemen, amit a szocializmus alatt elhallgattak előletek az iskolákban” - hangzott a hízelgő szó, s mi teljes erőbedobással faltuk a „tanokat”, végeztük az ezoterikus gyakorlatokat…. mígnem bekövetkeztek a tragédiák…
Ezután egyre inkább Istent szerettem volna keresni. Bár a vallásomat addig nem gyakoroltam, mégis elmentem Medugorjéba, ahonnan 40 nap múlva megváltozva tértem haza. Isten irgalma lehetőséget adott egy új életre, ahogy az alábbi zsoltár mondja:
„Várva vártam az Urat
s ő lehajolt hozzám
Meghallgatta könyörgésemet,
kihúzott a nyomorúság verméből
a sár fertőjéből:
Lábamat kősziklára helyezte,
lépésemet biztossá tette.
Új éneket adott számba,
Istenünket dicsérő szózatot” (Zsolt 40)
Isten kegyelméből 2017. július 14-16-a között részt vehettem Hargitafürdőn a dr. Gál Péter atya által tartott lelkigyakorlaton. Valóban a Jóisten támogatott néhányunkat abban, hogy az első keresztvetéstől az utolsóig részt vehettünk, reggel-este kijuthattunk Csíkszeredából és környékéről a lelkigyakorlatra. Én már sok lelkigyakorlaton vettem részt, és mindig jól választottam. Ez alkalommal nem így történt. A Jóisten hívott meg erre a hétvégi szent időre, és szavakba nem foglalható kegyelmeket adott, akkor és úgy, amikor és ahogyan nem vártam. A várakozásomon felüli volt ez a három nap. Semmit sem tettem érte. Kegyelem volt. Ezt én nem tudtam volna kierőszakolni, nem is tudtam, hogy létezik ilyen. Akkor és ott Jézus volt, aki megmutatkozott. Láthatatlan volt, de úgy éreztem a jelenlétét, mint egy nálam kb. egy fejjel magasabb hús-vér embernek. Szinte a szíve dobbanását is éreztem. Szinkronban az én szívem dobbanásával. Ilyent soha nem tapasztaltam. Ha nem velem történik meg, akkor nem hiszem el, hogy ilyen is létezik. Vagy azt gondolom, hogy az illetőnek elment az esze… Én akkor teljesen eszemnél voltam! Ilyen személyesen még nem tapasztaltam meg Jézus jelenlétét. Pedig én magamat igen földhözragadt gondolkodásúnak tartom, csak nehezen vagy sehogy se tudom elfogadni pl. a jelenkori Mária-jelenéseket sem.
Az elmélkedések Isten szeretetéről szóltak. Péter atya olyan egyszerűen-nagyszerűen adta elő az ószövetségi példákat, hogy én is megértettem. Hallottunk a modern kori szentekről is, akik a múlt században éltek Isten Szívén csüngve. – Igen, ez volt az, amit hiányoltam az életemből: ezt az Isten Szívén való csüngést. Valamikor tizenéves koromban, majd a főiskola évei alatt és szakmai életem első éveiben Isten volt számomra a legelső mindenben.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A nevem Piroska, csíkszeredai lakos vagyok. Házasságban élek, két ifjú gyermekem van. Vallásos családban nevelkedtem, de férjhez menetelem után nem gyakoroltam a vallásomat. Majd néha napján eljártam a templomba. Átestem anyagi, valamint lelki kríziseken... És szenvedély – betegségben (nikotinfüggés) kerestem a vigaszt. A magam által felállított hullámvasúton éltem az életet, hol fent, hol lent... közel három éven keresztül....
A tanúságtételek megtekinthetők pdf formátumban.
„Íme elközelgett az Isten Országa!”
Talán életem legmaradandóbb és legfontosabb lelkigyakorlata volt ez az augusztusi. (Leányfalu, aug. 24–27.) Noha voltam már egyszer (tavaly) Péter atya hasonló, gyógyulásról szóló lelkigyakorlatán, most talán nyitottabb szívvel, kevésbé lestrapálva érkeztem meg a feleségemmel. Feleségem is és én is rendkívül jól éreztük magunkat. Öröm volt részt venni ezen a jól szerkesztett, felkészült és minden szempontból profi gyógyító alkalmon.
Bővebben: Barta György tanúságtétele a 2017. augusztus 24-27–i, Leányfalun tartott lelkigyakorlatról